Az asztrológia definíciója és elméleti alapja

Az asztrológia az a tudomány, amely az égi objektumok helyzete és a földi jelenségek közti analógiás összefüggéseket vizsgálja. Mivel megállapításait és következtetéseit tapasztalati úton szerzi meg és ellenőrzi, ezért áltudománynak nevezni csak előítélet vagy hozzá nem értés alapján lehet.

Az asztrológia nem állítja, hogy az égi objektumok és a földi jelenségek között közvetlen, ok-okozati hatás állna fenn - legalábbis nem a fizikai világ szintjén -, azt azonban igen, hogy maguk a vizsgált összefüggések fennállnak; ezekből vonja le következtetéseit, és ezeket ellenőrzi a tapasztalat útján. Ezeknek az összefüggéseknek az elvi lényege, hogy az időnek nem csak mennyiségi jellemzője van - amit, egyszerűen szólva, az órák mérnek -, hanem minőségi is. Ezt a minőséget "méri", azaz határozza meg és ezzel a minőséggel foglalkozik az asztrológia. Lássuk, hogy hogyan.

Először is, azt kell leszögezni, hogy az adott időpillanat minősége nem független attól a helytől, ahol azt vizsgáljuk. (Megjegyzendő, hogy ez, az einsteini világkép szerint, igaz az idő mennyiségére is.) Ahogy egy zsák búzának is van összességében egy mennyiségi jellemzője, de ha ebből a zsákból kiveszünk egy marékkal, akkor ennek a marék búzának is van egy saját, rá jellemző minősége, ami kisebb-nagyobb mértékben eltérhet az egész zsák minőségétől, úgy igaz ez az időre is.

Mi azonban legelőször csak azzal az időminőséggel fogunk foglalkozni, ami a Föld nevű bolygóra egészében érvényes egy adott pillanatban; ezen belül, a Föld egyes pontjain, ugyanabban az időben más-más minőségek lehetnek "érvényesek", de ezek, mint ahogy azt majd látni fogjuk, nem függetlenek a Föld egészére érvényes minőségtől. Ugyanígy valószínűleg a Földre érvényes minőség is csak parányi része az Univerzumra érvényes minőségnek, de mivel látókörünk leghatékonyabban csak a Földet képes átfogni - legalábbis még most -, ezért ennél nagyobb rendszerekkel nem foglalkozunk.

Ha az időnek minősége van, akkor ennek nyomát hordoznia kell mindennek, ami ebben az időben létező dolog. Így az idő minőségét meg lehetne mondani akár a felhők alakjából, a madarak röptéből vagy a fák lombjának susogásából is, és voltak kultúrák, ahol ezt meg is tették. Az égi objektumok helyzetének vizsgálata azért alkalmasabb számunkra, mert, szemben a fentiekkel, ezek mozgása kiszámítható a jövőre és a múltra nézve is, így feltárul előttünk, hogy az adott időpillanat milyen minőségi folyamatoknak a része, hogy ebben a folyamatban milyen helyet foglalunk el mi magunk, illetve, hogy ezek a folyamatok milyen helyet foglalnak el a mi életünkben. Ennek ismerete jelentősen megkönnyíti az életünket, egyszerűen azért, mert így eleve tudjuk, hogy az időnkkel mit érdemes kezdeni. Ahogy a tej ránézésre csak tej, akár savanyú, akár friss, de mégsem mindegy, hogy savanyú-e vagy friss, ha tejeskávét vagy hamis túrógombócot akarunk készíteni belőle. Persze, mindkettőt lehet mindenféle tejből, épp csak a végeredmény lesz nagyon más. Ugyanígy, minden időben lehet csinálni mindenfélét, de ha tudjuk, hogy az adott idő mire alkalmas leginkább, akkor az eredmény is élvezetes lesz. Ezért aztán nincs "jó" vagy "rossz" horoszkóp sem, csak - mondjuk így - felismert, vagy fel nem ismert; mármint, amiről felismertük vagy nem ismertük fel, hogy mire ad lehetőséget. (Nem véletlen, hogy a sötétnek nevezett középkorban a mágikus praxis - is - elválaszthatatlan volt az asztrológiai gyakorlattól.)