A világ valamennyi objektumára és jelenségére igaz, hogy változik, legyen az élő vagy élettelen, konkrét tárgy, tulajdonság vagy akár elvont fogalom - semmi sincs változás nélkül. A változások mindegyike pedig valamilyen mozgásra vezethető vissza. Ha egy darab kavicsot veszünk kézbe, ami látszatra változatlan, az is állandó változásnak van kitéve, hiszen jelenlegi formáját is változás által nyerte el, és ez a folyamat mindaddig tart, míg mint kavics, meg nem szűnik létezni. Ugyanakkor a kavics belsejében is állandó, intenzív mozgás van jelen, ha másképp nem, akkor atomi szinten, ez pedig változást eredményez, még akkor is, ha ez a mi időmértékű megfigyelésünk alatt számonkra észlelhetetlenül kicsiny is. A mozgás tehát jellemző lehet egy adott objektumra vagy jelenségre, de jellemző annak egyes részeire is. A mozgást mozgásnak tekinteni mindig csak egy adott viszonyítási ponthoz képest lehet; ha a végtelen űrben két kődarab ugyanakkora sebességgel ugyanolyan irányba mozog, akkor ez a meghatározás csak egy harmadik pontból nézve lesz igaz, egymáshoz képest nem mozognak, sőt, számukra ez a harmadik pont lesz az, ami mozog. Adott viszonyítási ponthoz képest a mozgás kétféle lehet: ettől a ponttól távolodó, vagy hozzá közeledő. A Meleg ősminőséget leginkább megközelíteni úgy lehet, hogy az előbbi mozgásformával írjuk le.

Következésképpen minden olyan objektum vagy jelenség, amelyben az önmaga középpontjától kifelé irányuló mozgás megfigyelhető, hordozója a Meleg ősminőségnek. Legkonkrétabban a gázok viselkedésében érhető ez tetten; ha fogunk egy liter gázt egy edényben, majd az edényt kinyitjuk, a gáz kiáramlik belőle, szétterjed, tehát önnön középpontjától kifelé haladó mozgást végez. Ugyanezt a jelenséget megfigyelhetjük minden tárgyon, amelyet felmelegítünk, ez a jelenség a hőtágulás. Egyszerűen szólva: amit melegítünk, az Meleg lesz.

A Meleg minőség nem csak a fizikai tárgyakon, de elvont fogalmakban is tetten érhető: az az ember, aki egy adott pillanatban a másik ember felé fordul gondolatban, annak gondolatai önmagától kifelé irányulnak, tehát a Meleg ősminőséget hordozzák. Ugyanez igaz arra is, ha valaki tanul, mivel tudásának határait terjeszti ki, a terjeszkedés, bővülés pedig ismét nem más - ahogyan láttuk ezt a gázok példáján is - mint a Meleg ősminőség megynyilvánulása. Ugyanez elmondható minden önzetlen cselekvésről is, hiszen azzal az ember, mind gondolatban, mind tetteiben, nem önmaga, hanem a másik ember felé fordul, tettei, gondolatai önmagától kifelé irányulnak, mozognak. A Meleg ősminőséget hordozzák az olyan tulajdonságok, mint az önzetlenség, barátságosság, kíváncsiság, érdeklődés. A fizikai szintű tulajdonságok közül ide sorolható a növekedés, akár az elhízás is, sőt, a test izmossága is, hiszen az az izmok növekedésének eredménye. Önmagában ide lehetne sorolni a tettvágyat, tettrekészséget, az aktív cselekvést is, ez azonban, mint maga a mozgás, szintén két irányú lehet: másra vagy a cselekvőre önmagára és ezért a Meleg minőséget hordozónak csak az előbbit nevezhetjük. Mindazok a cselekedetek azonban, amelyek a másik emberre irányulnak ugyan, de önös érdekeinket szolgálják, csak fizikai részükben nevezhetők Meleg ősminőségűnek, szellemi vagy lelki részükben nem; ez azonban nem ellentmondás, hanem annak példája, amit fentebb már leszögeztünk: az egyes Ősminőségek a világban nem tisztán, hanem egymással keveredve nyilvánulnak meg.

Minden Ősminőség megnyilvánulhat építő, stagnáló-megtartó és romboló módon is. A Melegnél építő megnyilvánulás például a növekedés, terjeszkedés, fejlődés. Romboló megnyilvánulás a szétszóródás, a túlzott növekedésből adódó szétszakadás, felaprózódás. Stagnáló megnyilvánulásnak tekinthetjük, ha az előző kettő közül egyik sem mondható jellemzőnek; ilyennek nevezhető az egészséges mértékű büszkeség, ami a mások felé irányuló magatartásformák egyike, de sem növekedési vagy fejlődési sem szétesési tendenciákat nem mutat, vagy akár a hobbiból végzett tevékenységek, amelyek nem önmagunkra irányulnak ugyan, de különösebb fejlődést, növekedést sem eredményeznek, "csak" örömet okoznak, harmonizálnak és ilyen értelemben "megtartanak".

A Meleg ősminőséghez a terjeszkedésen, kiáramláson keresztül hozzá tartozik a megtermékenyítés, így a férfi princípium is. A férfi princípium nem feltétlenül azonos mindazzal, amit egy adott kultúrában férfiasnak tartanak, amint ezt a későbbiekben majd látni is fogjuk.

Mint nevéből is látszik, a Hideg Ősminőség a Meleg ellentéte: fizikai, lelki és szellemi síkon egyaránt olyan mozgást ír le, amelynek iránya a vizsgált objektum vagy jelenség belseje felé mutat. Fizikai szinten ez igaznak mondható - a gázokkal szemben - a folyékony vagy szilárd tárgyakra, amelyekben a molekulákát, atomokat összekötő erő energiája nagyobb, mint azok mozgási energiájáé, így alapvetően nem képesek az általuk alkotott tárgyak középpontjától kifelé irányuló mozgást végezni. Még szebb példája ennek az adott tárgyak hűtése, amikor térfogatuk lecsökken, mert elemi alkotó részeik egymáshoz közelebb kerülnek - amit hűtünk, Hideg lesz. Ennek az Ősminőségnek a megnyilvánulása tehát minden összehúzódás, de minden olyan mozgás is, amely nem eredményez tágulást, kifelé irányultságot. Lelki szinten tehát ide tartozik az önzés, de a koncentráció, az elmélyülés is. Ugyancsak ide tartozik a befogadásra való képesség illetve maga a befogadás is, hiszen amit befogadunk, az felénk tart és belénk kerül. A tanulás és megismerés folyamata a Hideg és Meleg Ősminőségek szempontjából kettősnek is tekinthető: A figyelem önmagunktól kifelé irányul - ez Meleg -, de a tanultakat be is kell fogadnunk magunkba, sőt a saját részünkké kell tennünk - ez Hideg -, amivel azonban önmagunk többé válását, kiterjedését érjük el - ez megint a Meleg Ősminőség megnyilvánulása.

A befogadáson keresztül a Hideg Ősminőséghez tartozik a megtermékenyülés, így a női princípium is. A női princípiumra is igaz, hogy nem feltétlenül fedi le mondazt, amit egy adott kultúrában nőiesnek tartanak, ezt is látni fogjuk a későbbiekben.

A Hideg ősminőség építő formája mindenféle befogadás (legalábbis a befogadó számára), ami lehet a közönséges evés de a másokkal való együttérzés, sőt, általában véve az érzelmek is. Legszebb példája, természetesen, az anyaság. Romboló arca a külvilággal való kapcsolatok megszűnésének különféle formáiban nyilvánul meg, mint például az önzés, depresszió vagy katatónia, de ide sorolhatók az autizmus egyes tünetei is. Stagnáló megjelenési formái leginkább a ki nem nyilvánított, hosszan őrzött érzelmekben fedezhetők fel; ide lehet sorolni akár a családi fotóalbumokat vagy a fiók mélyén őrizgetett emléktárgyakat is.

Ez az Ősminőség, csakúgy, mint az eddigiek, szintén nem a nevében jelzett fizikai tulajdonságot jelenti, de megfogható minden olyan objektumban, amelyet fizikailag száraznak lehet mondani. A száraz tárgyak egyik fő jellemzője, hogy alakjukat nem változtatják, rugalmatlanok, külső behatásokra nem változnak meg. Ennek ellenére tévedés lenne ennek alapján a szilárd tárgyakra asszociálnunk, bár tény, hogy a szilárd dolgok mindenképpen magukban hordozzák a Száraz minőséget. Ugyanakkor Száraz a láng is, ami, amíg létezik, nagyjából ugyanolyan alakú marad - ezt szépen meg lehet figyelni az égő gyertyán. Száraz minőséget hordoz minden, ami ellenáll a változásnak, legyen az érzelem, meggyőződés vagy egy darab kő.

A Száraz ősminőség nem jelenti a befogadásra való képtelenséget, ahogy az eddigiek alapján gondolhatnók, de ami Száraz, az sem a befogadott dolgot nem változtatja meg, sem maga nem változik meg tőle; ahogyan a túlzottan száraz gyomorban is emésztetlenül marad az étel.

A Száraz ősminőség építő jellegű megnyilvánulásai a struktúráltság, az egyes dolgok határainak megléte, ezen keresztül az, hogy az egyes dolgok önmagukkal azonosak és azonosíthatók maradnak. Romboló megnyilvánulásai a merevség, megmerevedés, a változásra való képtelenség, ami pedig mindig pusztuláshoz, elmúláshoz vezet, mert létezni nem lehet a többi létezőhöz való alkalmazkodás nélkül. Ami nem alkalmazkodik, felőrlődik, ugyanúgy, ahogy a malomkövek közé kerülő búzaszem. Stagnáló megynilvánulása a dolgok aktuális állapotának megőrződése, ami önmagában nem nevezhető sem építő, sem pusztuló jellegűnek.

Tapasztalataim szerint a négy Ősminőség közül ez az, amit az elnevezése miatt a leginkább félreértenek és félreértelmeznek, nem csak a laikusok, hanem gyakran ismert, sőt, néha elismert asztrológusok is. Ezért legelőször is határozottan le kell szögeznünk, hogy a Nedves Ősminőség NEM azt jelenti, hogy valami vizes-e vagy sem, sem fizikai, sem lelki vagy szellemi értelemben. Sőt, következetesen kerülnünk kell azt is, hogy a Nedves Ősminőséget összekeverjuk a - később ismertetendő - Víz Őselemmel (ami pedig nem azonos a fizikai vízzel). Jegyezzük meg, hogy a "Nedves" elnevezést csakis azért adták a régi korok bölcsei ennek a minőségnek, mert még nem ismerték a gumit és a hasonló anyagokat, ezért nem volt szavuk arra, amit ma úgy mondunk, hogy "rugalmas". Ellenben, mivel a rugalmatlanságot - bár szavuk erre sem volt - igen közvetlen módon megtudták figyelni a száraz anyagokban, az ellentétes Ősminőséget értelemszerűen az ellentétes jelzővel adták vissza.

Természetesen a Nedves Ősminőséget a "rugalmas" jelzővel megközelíteni szintén nem teljes értékű megoldás; nem arról van szó, hogy valami mennyire képes kinyúlni, aztán ismét összehúzódni. Sokkal inkább nevezhetnénk a változásra való képességnek. Innen kiindulva már látható, hogy ez az Ősminőség megtalálható mindenben, ami rugalmas, az alakját, külsejét változtatni képes, ami a környezetéhez idomul, vagy egyáltalán bármihez idomul, változik, átalakul. Legjobban talán a változásra, megváltozásra való képesség, változási potenciál minőségeként közelíthetjük meg a jelentőségét.

Építő jellegű megnyilvánulása mindenféle fejlődésben tetten érhető. Romboló hatású megnyilvánulása mindenféle szétfolyás, parttalanság és határozatlanság, illetve önnön határok, az identitástudat, az önazonosság elveszítése. Lelki szinten itt lehet megemlíteni a skizofréniának azt a fajtáját, amikor az ember a saját egyéniségét nem tudja másokétól megkülönböztetni, vagy mikor nem érzékeli a saját határait. Stagnáló megnyilvánulásait nehéz tetten érni, de példaként lehet említeni az óceán mélyét, amelyben folytonos mozgás és áramlás van jelen, kisebb részleteiben folytonosan megnyílik és bezárul a benne élő léányek előtt, tehát állandóan idomul hozzájuk, összességében mégis változatlan marad.

A továbbiakban az Ősminőségeknek ezt a négyes rendszerét, az egyszerűség és az egyértelműség kedvéért, "Négyesség" néven fogom említeni. Le kell azonban szögeznem, hogy ez az elnevezés nem általános, pusztán azért vezetem be e könyvben, hogy más, később ismertetendő rendszerektől körülményes körülírások nélkül is meg tudja különböztetni az olvasó.